Térj meg, Isten üzeni nekem és neked!

8. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked. 
  9. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban. 
  10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. 
  11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. 
  12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 
  13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 
  14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. 
  15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. 
  16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. 
  17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; 
  18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. 
  19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; 
  20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt. 

Mózes V. könyve 30.8-20

Bemeríitkezés

"És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről"Máté,3,6 

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani"Máté,3,16

A vízkeresztség - bemerítkezés

A vízkeresztség olyan szent cselekedet, amelyet Isten Igéje parancsol. A Szentírás nem beszél gyermekek megkereszteléséről. A valós megtérés után kérheti az ember, hogy a lelkipásztor merítse be. A keresztségben a hívő teste teljesen a víz alá merül. Ez egy engedelmességbeli és hitbeli tett, amelyben a hívő azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával. A vízkeresztség feltétele a Jézus Krisztushoz való megtérés, ami bűnbánatot, bocsánatkérést és bűnvallást jelent. A vízkeresztségnél az ember egy bizonyságtételt tesz mind az emberek, mind a szellemvilág előtt, hogy Jézus Krisztus elfogadta személyes Megváltójának és ezzel kijelenti, hogy megtért Istenhez, mint Mennyei Atyához.

“Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden!”

Igen, a fogékonyság a helyes válasz a kegyelemre. Amikor Isten megszólal, ha az csak egy halk és szelíd szó, egy belső sejtés, a Lélek csöndes, belső bizonyságtétele is, ha csak összesen annyi, mint amikor az átsuhanó szellőtől a függöny meglebeg, az ember akkor is legyen fogékony az ég üzenetei iránt, mert így lesz a földi emberből Isten gyermeke, így lesz Ádámból, a földi, agyagból lévő emberből Krisztusban lévő ember, aki új teremtés.

Ha tehát valóban szeretnénk újra fogékonyak lenni az ég dolgai iránt, akkor jól tesszük, ha feladjuk kicsinyességünket, semmi kis érdekeinket, és megtanulunk újra csendben lenni és hódolni Isten végtelen nagy türelme és kegyelme előtt! Ez az a fajta fogékonyság, amiből az lesz, hogy valaki egyszer csak tényleg befogadja Jézust a szívébe és azt tapasztalja, hogy onnantól kezdve ő már valóban Krisztusban van, és Krisztus is őbenne.


Amikor így eljön a kegyelem, akkor az ember igenje is kell hozzá. Ez a következő lépés, mert a befogadás csak az első mozzanat, és ha nincs folytatása, akkor minden félbe marad. Vannak lelkesedő emberek, akik, amikor hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják azt, de nincs bennük gyökere, és az első komolyabb próbatétel végez vele, mint a nap heve a gyökér nélküli növénnyel. A befogadás az első fellángolás, de ezt odaszánásnak kell követni, különben ellobban, mint a szalmaláng. Ránk cigányokra különösen is jellemző, hogy fellelkesülünk, aztán másnap mást gondolunk és nincs folytatás. 

De adja meg a jó Atya mindenkinek aki  őtet keresi ,hogy igaz szívvel tudjon oda fordulni Istenhez

Ámen